Minerals guide

Az „Ásványi útmutató: Geológiai eszköztár” nagy enciklopédia egy teljes ingyenes terminológiai kézikönyv, amely a legfontosabb kifejezéseket és fogalmakat tartalmazza. Ez lehetővé teszi a geológusok és amatőrök számára, hogy megvizsgálják és felfedezzék az ásványok, kőzetek, drágakövek és kristályok jellemzőit.

Az ásványtan a geológia tárgya, amely az ásványok és ásványi anyagok kémiájának, kristályszerkezetének és fizikai tulajdonságainak tudományos tanulmányozására szakosodott. Az ásványtanon belüli sajátos vizsgálatok az ásványok keletkezésének és képződésének folyamatai, az ásványok osztályozása, földrajzi elterjedése, valamint hasznosítása.

Az ásvány azonosításának kezdeti lépése annak fizikai tulajdonságainak vizsgálata, amelyek közül sok kézmintán is mérhető. Ezek sűrűségbe sorolhatók (gyakran fajsúlyként adják meg); a mechanikai kohézió mértékei (keménység, szakítószilárdság, hasadás, törés, elválás); makroszkopikus vizuális tulajdonságok (csillogás, szín, csík, lumineszcencia, áttetszőség); mágneses és elektromos tulajdonságok; radioaktivitás és oldhatóság hidrogén-kloridban

A kristály vagy kristályos szilárd anyag olyan szilárd anyag, amelynek alkotóelemei (például atomok, molekulák vagy ionok) rendkívül rendezett mikroszkopikus szerkezetben helyezkednek el, és minden irányban kiterjedő kristályrácsot alkotnak. Ezenkívül a makroszkopikus egykristályok általában geometriai formájuk alapján azonosíthatók, amelyek lapos felületekből állnak, amelyek meghatározott, jellegzetes tájolásúak. A kristályok és a kristályképződés tudományos vizsgálata krisztallográfia néven ismert. A kristályképződés folyamatát a kristálynövekedés mechanizmusán keresztül kristályosodásnak vagy megszilárdulásnak nevezik.

A krisztallográfia a kristályos szilárd anyagokban lévő atomok elrendezésének meghatározására szolgáló kísérleti tudomány. A krisztallográfia alapvető tantárgy az anyagtudomány és a szilárdtestfizika (sűrített anyag fizika) területén. A krisztallográfiában a kristályszerkezet az atomok, ionok vagy molekulák rendezett elrendezésének leírása egy kristályos anyagban. A rendezett struktúrák az alkotó részecskék belső természetéből adódnak, és szimmetrikus mintákat alkotnak, amelyek az anyag háromdimenziós térének fő irányai mentén ismétlődnek.

Néhány ásvány kémiai elem, köztük a kén, a réz, az ezüst és az arany, de túlnyomó többsége vegyületek. Az összetétel azonosításának klasszikus módszere a nedves kémiai analízis, amely magában foglalja egy ásvány savban való feloldását.

A mineraloid egy természetben előforduló ásványszerű anyag, amely nem mutat kristályosságot. A mineraloidok olyan kémiai összetételűek, amelyek túlmutatnak az egyes ásványok általánosan elfogadott tartományán.

A drágakő (más néven drágakő, drágakő, drágakő vagy féldrágakő) olyan kristálydarab, amelyet vágott és csiszolt formában ékszerek vagy egyéb díszek készítésére használnak. A legtöbb drágakő kemény, de néhány lágy ásványt az ékszerekben használnak fényük vagy más esztétikai értékkel bíró fizikai tulajdonságaik miatt. A ritkaság egy másik jellemző, amely értéket kölcsönöz egy drágakőnek.

Az arany egy kémiai elem, amelynek Au szimbóluma (a latin aurum 'arany' szóból) és 79-es rendszáma van. Emiatt a természetben előforduló magasabb rendszámú elemek közé tartozik. Világos, enyhén narancssárga színű, sűrű, puha, képlékeny, és tiszta formában képlékeny fém.

Körülbelül 4000 különböző kő létezik, és mindegyiknek egyedi fizikai tulajdonságai vannak. Ezek a következők: szín, csík, keménység, csillogás, áttetszőség, fajsúly, hasadás, törés, mágnesesség, oldhatóság és még sok más.

Ez a szótár ingyenes offline:

• speciális keresési funkció automatikus kiegészítéssel;

• hang Keresés;

• offline munkavégzés – az alkalmazással csomagolt adatbázis, nincs adatköltség a keresés során;

• több száz példát tartalmaz a definíciók illusztrálására;

Az „Ásványi útmutató” a legjobb módja annak, hogy kéznél tartsa a szükséges információkat.